Tóparton járunk vasárnap reggel és a fövenyes partszakasznál (ismét) kegyetlennek tűnő harcnak vagyunk szemtanúi. Bent a tó medrében, a föveny és a víz, találkozásnál egy fiatal láthatólag legyöngült, sérült viharsirály rogyadozik a sekély vízben. Távolról vesszük észre a beteg madarat, támadója hívja fel rá a figyelmet. Egy közeli óriási nyárfa csúcsáról dolmányos (szürke) varjú ereszkedik a sirály mellé, a varjú mozgást követve pillantjuk meg a beteges mozgású sirályt. A varjú landolás után, mindenféle várakozást, készülődést kiiktatva, vaskos csőrével, azonnal megtámadja a sirályt! Lehet, hogy ez nem is friss ütközet, úgy tűnik mintha ez egy ismételt támadás lenne, csak pihenőt tartott a varjú és most újra támadásba lendült. Erős csapásokat mér a  támolygó áldozatára, amelynek már csapzott, véres a háta is, egyik szárny ízülete is. A sirály csőrvágásokkal védekezik, elhárító tempói egyre csak haszontalanok, célt tévesztők. A gyengeségét gyorsan, vagy már korábban felismerő és azt kihasználó varjút fogyó erővel igyekszik távol tartani. A dolmányos varjú kíméletlenül csípi, csépeli a támolygó sirályt: igyekszik szó szerint kikezdeni a hátát. A perpatvart egy másik szürke is észreveszi, odaszáll. Már ketten forgatják a sirályt, egyre közelebb férkőzve hozzá, több és több, a teljes kikészítést okozó sérülést okoznak. Kíméletlenek, úgy viselkednek, mint sok más húsevők is, marcangolva ölnek. A ragadozók gyakran az alélt, de még élő, már menekülésre képtelen zsákmányukat, élve tépik szét, mit sem törődve annak haláltusájával. A fiatal  - a kialakuló időskorra jellemző, de még csak átmeneti tollazatot viselő - viharsirály most, utolsó erejét összeszedve a vízből kilábalva gyalogosan menekül. Hiába, a homokos fövenyen a varjak még fürgébben mozognak, mint előtte fél lábszárig a vízben. Üldözik áldozatukat, tempós ütésekkel gyengítik, mit sem törődnek távoli mentési próbálkozásunkkal. Hadonászásunk, kiáltozásunk. Mentési kísérletünk meg sem zavarja a varjakat buzgalmukban. Az iszappad biztonságában hóhérkodnak, a lerogyó áldozatot kivégzik. Már lakmároznak is a tetemen. A távolból további varjak érkeznek a koncra, nekik már csak a zsákmány elejtőivel kell megküzdeni a megszerzendő falatért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.