Tópart közelében egy alföldi tanyáról negyven éve idekerült ember hagyományos baromfiudvara búvik meg a ligeterdő szélén. A reggeli gyalogláskor közelítve már messziről hallom a sok tyúkot és jelentős trágyadombot felügyelő csaknem törpe kakas érces és gyakori kukorékolását. Látom, amikor közelébe érek, széttett lábakkal, terpeszben áll, kurta szárnyait meglebegteti és csaknem folyamatosan kukorít. Szintén távolról hallani a nagy csapat gyöngytyúk éktelen és folyamatos rikácsolást és a ritkábban felharsanó lúd kiáltásokat. Közelbe kerülve a pulyka tojok szapora pittyegése és a pulyka kakas dürgése és a kacsák rekedtes hápogása adja az alaphangot. Kutya mordul a közeledőre, ha süt a nap, turbékolnak a galambok is, veszekedve csipognak a házi verebek. Nem mindig van, de ha igen, kecskék mekegnek, bárány béget. Tanyai hangulat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.