Tóparton a befagyott fagymentes lagúnáinak szárcsáit figyeljük. Igazi vízi madark, ritkán jönnek ki a szárazföldre, vagy ilyenkor télen a jégre. Most megteszik, fura púpos háttal, kacsázzó-kaszáló járással mozognak a a jeges havon. Erről a képről jut eszembe: Több forrás tanúskodik arról, hogy a madarak komoly szerepet kaptak világteremtésről szóló mítoszokban. A közép és észak ázsiai népek mitológiájában, abban az időben, amikor még csak víz borít el mindent, a teremtő egy vízi madarat, bukó récét, búvárt stb. kér meg, vagy küld le a vizek aljára, hogy csőrében hozzon fel iszapot. A felszínre hozott iszapot a vízből kiemelkedő teknős páncélján terítik szét, így létesült a szárazföld.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.