Tópartról gépkocsival síkosságmentesítés nélküli úton egyik szomszédos település közelébe szállítanak, ahonnét gyalogosan visszatérve a sokféle dolgot lehet tapasztalni. Egy centi friss hó, a korábbi hetek vékony hótakaróján. Első lény csoport, a kék galambok csapata. Laza falkában köröznek közel a talajfelszín felett, nagy óvatossággal szállnak le a kukorica tarlóra, felrebbennek, majd visszaereszkednek, szedegetnek a szétszóródott magok közt. Sólyom nincs a látóhatáron, de fél szemük mindig az eget kémleli. Zsezsék. Szokásuknak megfelelően csapatban, egy nyárfa terebélyes koronáján ücsörögnek a magasban. Apró magevő madarak, télen verődnek társaságba, közösen járnak gyommagok után a mezőgazdasági táblák szegélyeiben. Szép, hangutánzó név, zsezse. Torkuk alatt fekete kis partedlit viselnek, ez feltűnőbb, különösen lentről nézve, mint a fejetetőn lévő kis piros sapkácska. Az út szélén az árok mentén, ághegyen sordély és citromsármány. Hollók, egerész ölyvek a kukorica tarlóra frissen kivitt disznó zsigereken. Sertésvágás után ma még ez történik, a határba viszik ki a beleket a dögevőknek. Csapatosan gyülekeznek a hollók, csipegetik a bélfodrokat. Tóparthoz közeledve búbos pacsirták, házi verebek az útszélén. Az utat, amin járok, nem kezelik, nem kotorják a havat, táblácskát tesznek ki a főútról kekzdődő leágazáshoz: síkosságmentesítés nélküli út. Többen mégis ezen az úton közlekednek, én is, gyalog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.