A tópartról ma napfelkeltekor jó lehetőség kínálkozott a vadludak felszárnyalásának megfigyelésre. Amíg a kaputól kikecmeregtem a negyedórányi járásra lévő tóhoz, már ludak százai repültek el a fejem felett. A „tófarokhoz” igyekeztem, mert ez a városmagtól fekvő legtávolabbi terület, ahol az Által-ér és más források vize táplálja a tavat. A tó medencéjébe befolyó langyos víz lagúnáin két óriási falkában libák ezrei időztek. Rövid szemlélődés után, annak lehettem a szemtanúja, milyen az, amikor több ezer liba egyszerre felszárnyal. A fülnek, akár egy közelünkben elhaladó gyorsvonat hangja. A szemnek, mint a méhraj, seregély csapat együtt mozdulása. Az érkező rétisast nem vettem észre, csak akkor pillantottam meg, amikor már a támadásától felkavarodott ludak fölött siklott. A sas elöl gyorsan kitérő madarak azonnal szabad légteret biztosítottak a náluk háromszor nagyobb sasnak. A nagy igyekezetben azonnal kitűnt egy liba leszakadása a többiektől. A sas ezt a madarat vette üldözőbe. A támadó korábbi sikló repülésből átváltott aktív szárnyalásba. Muris, ha egy lepedő szélességű szárnyakkal rendelkező madár így igyekszik nagyon előre. A ragadozó most már határozottan üldözte a társaihoz képest bágyatagon repülő gúnárt. A liba lassúság lehet, hogy csak megzavarodottságból eredt, mert, némi kóválygás, tévelygés után, láthatóan egyre gyorsult.  Figyelmetlen volt a megtámadott, ezért maradt el a tömegtől? Erről talán nem beszélhetünk, hiszen ezer és ezer éber őrszem vigyázta a biztonságot. A nagy sas jelenlétére minden madár felszárnyalt, a célpont is. Lehet, hogy automatikusan cselekedett, nem látta a közvetlen veszélyt, mozdult a többiekkel, de nem tudta melyik irányba induljon? Talán a nagy tömegből mindig lehet egy két méla madár, amely pontosan a karmok irányába menekül? Nos, az üldözés folytatódott, a támadott és a támadó különvált. A csapattól való leválás, leválasztás az üldöző célját szolgálja. A liba belendült, menekülési kanyart tett. Ezt a manővert a sas már nehezebben hajtotta végre. A kiszemelt áldozat előnyhöz jutott, de a sas a nyomában. Ismételt gyors irányváltás, ez már oly mértékben fokozta a gúnár előnyét, hogy a sas érzékelve célpontjának életképességét, felhagyott a további üldözéssel. A réti sas ugyanis nem egy sebesen repülő ragadozó. Nem kellően fordulékony, igazi hajszára, vagyis üldözéses vadászatra alig alkalmas. A nagy vízi vad csapatokat követi és azokat reggelente rendszeres rárepüléssel ellenőrzi. A reggelnek, vagy a napközbeni pihenő időnek jelentősége van, azonos helyen ekkor van együtt sok madár.  A rétisas az éjszakára, vagy déli ivásra, szunyókálásra nagy tömegbe összeverődő madártömeget vizsgálja. Vadászati stratégiája szerint a sérült, gyenge, röpképtelen, nehezen mozgó madarakat keresi. Érkezésekor minden egészséges egyed felszárnyal. Az úszva, futva, vergődve menekülő példányokból, vagy zavarodottságában karma közé siető egyedekből választja ki áldozatát, amihez lomha röpte, de erős karma, óriási termete már elegendőnek bizonyul. Nem mindig.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.