Jégmadár

Tóparton, a várkörüli vizesárok medre felett, egy kis vaskorláton jégmadarat láttunk. Csaknem mindenki ismeri, szerencsések meg is pillantják olykor. Ovidius részletesen mutatja be a jégmadarak szívhez szóló mitológiai történetét.

"... s miután így végzetük egy volt, megmaradott a szerelmük is" "..madárrá vált ez a két szerető".

Ceyx, aki Tessáliában uralkodott, a Hajnalcsillag fia volt, arcán vidámság. Felesége, Alcyone, Aeolusnak, a Szelek Istenének volt a lánya. Odaadóan szerették egymást és sohasem akartak elszakadni egymástól.

Ceyx tengeri útra ment, felesége nehéz szívvel mondott búcsút neki, mintha előre látta volna, ami történni fog. A viharos tengerbe fulladt.

Alcyone férje hazatérésére készülődve varrt egy ruhát az ő számára és varrt egyet magának, hogy szép legyen amikor először meglátja, majd hogy legyen közös viseletük. Napjában többször imádkozott érte az istenekhez, mindenekelőtt Junóhoz, akit zavart, ha már meghal emberért fohászkodnak hozzá. Junó követét, Irist küldi az Somnus álomisten házába, hogy az küldjön álmot Alcyonéra, amely megmondja neki az igazat Ceyxről. Álomisten fiát, Morpheust küldi a feladatra, aki ügyesen tudta felölteni bármely halandó alakját.

Alcyone álmában látta csuromvizes férjét, megértette, hogy mi történhetett. A hajnal első sugarainak fényénél kiment a tengerhez és egy szirtről látta, hogy egy holttest hányódik a habok közt. Ceyx volt az, a férje! Zokogva rohant a hullámok közé, s ahelyett hogy elmerült volna a vízben, egyszer csak ott szárnyalt a víz tükre fölött. Szárnya volt és testét tollak borították: jégmadárrá változott. Az istenek kegyesek voltak: ugyanezt tették Ceyxszel is. Ahogy Alcyone férje testéhez repült, az is jégmadárrá változott, megelevenedett és követte őt a levegőben.

Mirtusz (Myrtus)

Ádám egy mirtuszágat vitt magával a Paradicsomból, s ezért az örökzöld mirtusz a Paradicsom egyedül megmaradt emléke, a remény jelképe lett az emberek számára.

Azért a reményre hagyatkozni kevés:

"Tétlen férfi, ki balga remények teljesedését

várja, ha éléstára üres, vádolja magát csak.

Szükségben nem jó ha remény táplálja az embert,

ül fecsegők közt, s nincs elegendő ennivalója."

Hésiodos

Bütykös hattyú - Cygnus olor

Tóparton ma hattyú csapatot, bizonyosan családot láttunk.  Gyönyörű élmény a levegőt hasító közeli kis csapat megpillantása, szép a vízen landolás látványa, majd nyugalmas a fenséges úszó példányok képe. Két hófehér öreg madár, négy szennyes, szürkés-fehér fiatal. Különös, érdekes a hattyúk néveredete is.

Cygnus a görög hitregék szerint a trójai védők fegyver által sebezhetetlen harcosa volt. Vitéz kiállása fegyvertársának, Hektornak tettivel vetélkedett. Cygnust a trójai csatamezőn a szintén sebezhetetlennek hitt Achilles gyűri le, de a végső pusztulástól apja, Neptunus átváltoztatással, hattyúvá változtatással menti meg.

„…s lám elvékonyodik mély hangja, s fürtje fehérlik immár: tollá lesz, kebléből ív-nyak nyúlik föl magasba, piros ujjait egybe a hártya köti, toll fedi oldalait, tompult csőr fogja be ajkát. Új szárnyas: Hattyú.

Így írja le Ovidius az átváltozás folyamatát és mindjárt utal élőhelyére is: …”posványt, tág tavakat kedvel, lobogó tüzet utál, és a folyó, a tüzet fojtót, választja lakásul.”

A fenti leírás már a vég és Cygnus új életkörülményeinek bemutatása. Azonban a harc folyamatával még adósak vagyunk, íme:

Achilles a csatatéren harci-szekeréről többszöri dárdavetéssel próbálta elpusztítani Cygnust: …”célt érve a fegyver, s visszaverődik, akár falról vagy sziklatetőről”.

„ …majd karddal rohamoz Cygnusra közelről, s látja: a kardjával pajzsot, sisakot kilukasztott, csakhogy a sziklaszilárd testen vasa éle kicsorbult. Vége türelmének, pajzzsal veri szembe az arcát, s verdesi vakszemeit kardjának markolatával, űzi a hátrálót szorosan, riogatja, zavarja, csöpp pihenőt nem hagy: Cygnusra a rémült omlik, éji homály úszkál a szemén, hátrál, de a réten egy kő áll akadályul, amint épp hátrafelé lép.” „ a hátrabukott testét Achilles leszorítja keményen a földre” majd sisak szíját megragadva torkát szorítja.

(Tudnunk kell fegyver nem fogja Cygnust, de a vasmarok, Avhilles fojtogatása, nem harci fegyver ...)

„…levegőt nem hagy neki venni, orrán, sem száján. Vonná már róla a vértet..” de …” testét hószínű madárrá tette a tengeri istenség, de nevét ma is őrzi.”

Tóparton gyakran megfigyelhető madár a szürke gém. Tudományos neve: Ardea cinerea. Honnét ered ez a név? Ardea olasz város, 35km távolságra fekszik, a mai Rómától. Egyik latin törzs, a rutulusok és királyuk, Turnus vára, városa. A város akkor pusztul el, amikor gazdáját, Turnust, a Trójából Itáliába menekülő, hazát kereső Aeneas hosszú küzdelmes csatában kardjával átdöfte. Turnus halálakor „ a házakat is forró hamu födte, új szárnyas szökken magas égre, a romok közepéből és a hamut veri összeütött szárnnyal le magáról, hang és szikkadt test, haloványság, minden a megdőlt várhoz oly illő rajta, neve is maradott, ami addig: Ardea, két szárnyát verdesve, siratja sorsát.” – írja Ovidius  Átváltozások című munkájában. Szürke gém: sovány, cingár, oldalt lapított termetű kékesszürke gémféle, mutatja be Chernel István a hazai madarakat bemutató kétkötetes enciklopédiájában.

Columba oenas

Tóparton a tölgy csúcsán ott az aranyág. Mi ez az aranyág, miről van szó? Nézzük a görög-római mitológiát, Vergiliusz munkáját: Aeneast.

Aeneast, Vénusz fia, trójai hős védője. Amikor a görögök elfoglalták Tróját, anyja segítségével tudott elmenekülni. Apjával és kisfiával elindult új hazát keresni. Apját hátán, kisfiát hóna alatt menti a városból. Kalandos és hosszú utazás után mihelyt itáliai földre lépett felkeresi a cumae-i Sibyllát, a bölcs jövendőmondót, aki meg tudja mondani neki a jövőt és tanácsokkal tudja ellátni arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie. A jósnő azt mondja neki, leviszi magával az Alvilágba, ott mindent meg fog tudni, amire csak kíváncsi, mégpedig nem mástól, mint Anchisestől, az apjától, aki az út során meghalt. Azonban először is kell keresnie az erdőn egy aranyágat, azt törje le, és hozza magával. Hadesbe (Hádész) csak úgy engedi be az Alvilágba, ha azt tartja a kezében.

Aeneas nyomban elsiet aranyágat keresni, hű társával, Achatesszel reményüket vesztve járkálnak a sűrű erdőben: lehetetlennek tűnik, hogy találjanak bármit is. De egyszer csak két galambot (gerlicét) pillantottak meg, Vénusz madarait és nyomukba erednek. A madarak földön csipegetve, ágra szálldosva, lassú szárnycsapásokkal haladnak, míg el nem értek az Avernus tóhoz, ahhoz a dögletes szagú vízhez. A Sibylla azt mondta, hogy itt található az a barlang, amelyen keresztül le lehet jutni az Alvilágba. Itt a galambok letelepedtek egy fára, amelynek levelei közül sárga fény szűrődött ki.

Ott volt az aranyág: a sárga fagyöngy. Aeneas boldogan törte le az Alvilág „kulcsát”.

A segítő galambok, a kék galambok: tudományos nevüknek a pontos fajra vonatkozó részét, Columba oenas, Aeneas-ról kapták.

A fagyöngy (fehér és sárga egyaránt) a kelta, germán kultúrában is áldást adó növény. Csokrát az ajtóra kötik és az ifjú pár alatta halad át. Az Egyesült Királyságban közkedvelt karácsonyi dísz ma is. A fehér fagyöngy a puha rostú fákon (nyár, gyümölcsfák) tenyészik, míg a sárga a keményeken tapad meg (tölgy). Bogyójából készítették a madárfogó lépet, amit vesszőre kentek és leginkább a rigók megfogásra alkalmaztak.

Magát még egyszer összeszedte
az évbe belefáradt későőszi nap,
megúnta, hogy mindig
szemébe van húzva
az a rojtos szélű, piszkosszín kalap;
hát most hetykén félrelökte
és sütni kezdett betyár indulattal,
és mi körülnéztünk a szikes pusztán
őszinte, gyermeki ámulattal.

A tópartot övező sovány földeken,
hol évszámra semmi nem terem
minek örülhetne a szántóvető,
most kivirult a szépség,
mint holtak napján a hegyi temető;
csak ez a térség
itt élettel volt teli, nem mélabúval,
mit errefelé magukból árasztanak
a sárba süppedt tanyák és a falvak;
vándorútjukon, végre, valahára
ideértek, megjöttek a darvak!

Barátom a rozoga stégen
álldogál látszólag tétlenül,
de én már tudom, hogy ilyenkor
számol magában rendületlenül;
fürkész szeme földön, égen
követi kedves madarát,
agyába rögzítve az élet
sok rezdülésnyi mozzanatát;
vonulási dátumok, pusztulás,
és örömteli szaporulat
emlékezetében a jövő évig
mindez mind megmarad.

Ám ráeszmél, hogy vendége van,
ki a parton még itt áll…
jó snapsszal kínál, majd rámkacsint:
-Egyél is, ha már ittál, alkalmasint…!
Járőrtáskáját jó szívvel kinyitja
és most körmünk közül
fűszeres kolbászt harapunk,
tétova kezünkkel hébe-korba
a táska alján kenyérért matatunk.

Lemegy a nap, míg vacsorálunk,
s a bíborvörös alkonyat
a tó felszínén kettőződve
oly különös, varázsos képet ad.
Hamuszürke szélű bíbor felhők
duzzadó hasa meghasad;
özönlik belőle megállás nélkül
sok messziről érkező madárcsapat.
Százával, ezrével jönnek…
a céljuk most ez a tópart, legelő,
a szomszédos kicsiny tanyaházból
boton támaszkodó néni jön elő.
Szemét ernyőzve a lemenő naptól,
könnnyezve nézi az égi csodát…
- Csak megértük, megint, no látod!
Csitítja a csaholó kutyát.

A darvak a jól ismert házat köszöntik.
Trombitahangon rikoltanak,
Varjak kárognak, a békák felbrekegnek;
Míg végleg vízbe fullad a novemberi nap.

(TLKGYMF)

Tópart a boldogságot kínálja mindenkinek. Veterán római légiósok is így nevezték a bőzívű források táplálta tavat, a boldogság tava.

Tópartról egy dél-keleti országrészben meghúzódó másik tópartra vitt az utam, darulesre. Ahogy minden nap, ezrével gyölekeztek koraeste, a szikes tó környezetében a daravak. Nagy trobitaszóra emlékeztető rikoltások, a csapatok szárnyalása, naplemete, vörös hasú felhők, kutyaugatás a tanyáról, varjak károgása és novemberi békék brekegése festi színesre a puszta képét. Felejthetelen élmény.

Tóparton ma felkerestem egy borongós hangulatú állami közintézményt, ahol az előírt rendnek megfelelően ki volt függesztve az ismert nemzeti együttműködési nyilatkozat is. Azonban a várakozó tér hivatalos hirdetőtábláján a következő magán üzleti ajánlat is ki volt függesztve: "Véradás Bécsben 20 EURO. Negyedik alkalomnál 40 EURO. telefon, utazás szervezés" Elfacsarodott a szíven. Eladjuk a vért külföldre? Szerveket nem? Menjenek a munkanélküliek pénzért, 20 EURO-ért vértadni Bécsbe?

Tóparton ma egy horgász szervezet látogattam meg. Beszélgettünk, kérdezem fognak e időnként védett halakat a horgászok? Igen, a 7 kiló feletti ponty és a 20 kiló feletti harcsa náluk védett hal. Csak lefényképezni lehet, majd szájfertőtlenítés a horog vágta sebnél és a védett hal visszakerül a vízbe. Én úgy értettem a védett halat, hogy réti csík, lápi póc, fenékjáró küllő, magyar bucó stb.

Tóparton, ahogy más, vizekben bővelkedő városokban, városrészekben (Tabán) tímárok működtek. Ma már kiszorult az utolsó hírmondójuk a város szélére. Jó tímár, ügyes mestere a szakmajának. Nyers bőröket készít ki. Így kimondva a ma, a modern kor emberének, talán iszonytatóan furcsa egy mesterség. Bőr kikészítő. Miből készül a bőrkesztyű, bőrkabát, táska? Vagy jobb a műanyag? Hisz annak anyagához nem kell megölni állatokat, csak természetidegen anyagot előállítani, olyanokat, amelyek soha nem voltak a földi rendszer körforgásban.

Tópartról a napokban nagyszerűen láthatjuk a vadludak forgalmát. Érkeznek a résztvevő ludak északról, egyre nagyobb csoprtjuk tartózkodik már a tavon és a környező területeken. Napfényben, jó melegben igazan aktívak a libák, napnta többször repülnek a tó és a táplálkozó területek felett. Nagy lilikek, vetési ludak vannak a legjelentősebb számban. November 27, szombat a lúd fesztivál napja, amikor a madarászok távcsövek és programok biztosításval segítik a madár megfigyelést, de aki közel lakik, tehet érdemes már most meglátogatni az Öreg-tó környékét a madarak látványa miatt is.

Tóparton a fűz, nyár ligeterdőkben fejlődik a laskagomba. Aki keres talál. Be kell járni az erdőt, érdemes bújkálni a szakadó ágak között, célszerű átnézni az álló és kidölt holt fák törzsét.

Tóparton sokféle ember előfordul, sokféle dolog történik. Gyalogosok, kocogók, futók, kerékpárosok, kutyások mozognak a szabadba. Sok ösztön kutyus futkározik szerteszét, furák ők is és gazdáik is. Több a fegyelmezetlen, mint a fegyelmezett állat és gazda. Vasárnaponként leginkább azokat a kutyákat sétáltaják, amelyek hónapok óta nem voltak kint közösségi térben. Ezek az állatok vagy a pórázon vonszolják gazdáikat, vagy vadultan rohangálnak, gazdik pedig fenyegetéssel, üvöltéssel próbálják őket irányítani. Hasztalan, a kiszabadult kutyák a maguk feje után mennek. A gazda káronkodik, szitkozódik, értetlenkedik. Nincs összhag a gazda és a kutya között. Mitől lenne igazi kapcsolat, hisz megfigyelem, sokaknak más emberekkel, még családtagjaikkal sincs normális kapcsolata? Például sokan furcsán néznek ha köszönök, tapasztalom, - nem kell füleni, hangosan beszélnek, - miféle badarságokat beszélnek maguk között. Mindenk maga ítálkezik magáról, kutyájáról, ember társairól. Megfigyeltem sokszor szélsőségesen ítélkeznek, divat lett a vagdalkozás. Fejeket követelnek. Akár a csont gurul a kutyákhoz, akár a kutya szalad a csonthoz, egy kutya.

Tóparton járva, különösen az őszi madárvonulás idején, meggyőződhetünk arról, hogy a város a biodiverzitás fővárosa. Erről már paírja is van Tatának. Az idei magyar megmérettetésre 43 település nevezett be, amelyhez hasonló volt a lakosságarányos érdeklődés a versenyben résztvevő másik három országban; Spanyolországban, Franciaországban és Szlovákiában is, a szintén résztvevő Németországban pedig még nem született eredmény.
A versenybe a legkisebb falvaktól a nagyvárosokig, bármilyen település bekapcsolódhatott. Az ország legkülönbözőbb pontjairól beérkezett nevezések közül a Magyarország Biodiverzitás Fővárosa címet a természeti értékekben gazdag és azokat régóta megőrző Tata nyerte el. Tavak, források, parkok, erdők, láperdők, lápok, mocsarak gazdag élővilággal veszik körül az embereket. "Ennek az egykori parkrendszernek ma a történeti kertként műemlékké nyilvánított sétányain járhatunk" - közben kerülgessük a mókusokat.

Tópartról, a szép és jó helyről az Őrségbe, a jó és szép helyre utaztunk. Néhány láda édes, nem savas, sárga almát és demizson bort hoztunk magunkkal.

m.

Tóparton már készülnek a Márton napra és ilyenkor gyakran készítenek és fogyasztanak lúdláb tortát. Finom piskóta alap, erős csoki krém ropogós rumosmeggyel és kemény csoki borítás a tetején. Vannak akik mesterei ennek a süteménynek, pedig nem is cukrász! Fogysztani azért többen tudják, mint elkészíteni!

Tópart tágabb térsége, egy dombok által körülvett kis medence, a vonuló és telelő madarak kedvelt területe. Kárpát-medence, Kisalföld, Által-ér medencéje, a tó medencéje. Gyalogosan bejára az egész Álta-ér vízgyűjtőjét megfigyelhető, hogy a térség madárvilágának meghatározó hányada a tó környékének 3-5 km-es átmérőjű medencéjében gyülekezik össze. A távolabbi területeken a térségre jellemző madárfajok egyedsűrűsége nagyságrenddel kisebb, mint az említett közvetlen medencében. Vonatkozik ez a nagy térigényű fajokra (vadludak, ragadozó madarak), galamb félékre, sirályokra, az apróbb (pinty félék), vagy a nagyobb testű (varjú félék) énekesmadár fajokra. Mondhatni a madarak a medence aljára települnek. A madarak és más élőlények, ahogy mi emberek is, soha nem egyenletesen oszlanak el a rendelkezésre álló térben. Vannk különböző, döntően környezeti tényezőkön alapuló kényszerfeltételek, amelyek térkihasználást eltérítik az egyenletestől és csoportosulási, települési gócpontokat alakítanak ki.

Tóparton ma véradást szervezetk, amire folyamtosan érkeztek a donorok. 1976 őszén katonai szolgálat ideje alatt adtam először vért a Duna-Tisza közében egy tűzér lakatnyában. Azóta erre évi rendszerességgel sorkerül. Ma volt a 100. jubileumi véradást. Alkalmanként fél litert (450 ml a tasakba, korábban az üvegbe és a minták) vért vesznek, így ezidáig 50 liter vért adtam. Remélem sokak haszára volt.

Szeretik a nagy magasságot

Tópart tágabb környékén az őszi madárvonulást figyelhetünk meg. Leg jellemzőbb az északi ludak, lilikek mozgalma. a tavon éjszakáznak, nappal pedig a környező mezőgazdasági területeken táplálkoznak. Nagy számban vannk jelen a danka sirályok, seregélyek, vetési varjak, és apró énekesek is csapatosan mozognak: kenderikék, zöldikék, tengelicek alkotnak nagy csapatokat. A sok madár vonzó hatású a leginkább madarakra vadászó vándorsólymokra is. Igaz a vándor leginkább galambra, házi galambra vadászik, de természetesen más apró madarat is elfog. Ma, vándorlásom közben, egy nagyfeszültségű távvezeték magas tartószerkezetén láttam üldögélni egy gyönyörű vándorsólymot.

Tóparton hideg van, gyakran fúj a szél, nagy a lakás, drága a gáz, a meleg felefele száll, kezdjük a hőtakarékossági (nergia és pénz takarékossági ) intézkedést felül. Közetgyapotot kerestem, kalkuláltam, árajánlatot szereztem, vásároltam és nekiálltam ezzel az anyaggal a padlás födémet leszigetelni.

Vadrózsa érett csipkebogyókkal

Tóparton jelntős mennyiségű egészséges, jólfejlett csipkebogyó gyűjthető. Három tálcányi bogyó szárad a cserépkályha tetején. Teája, természetes hatóanyága csökkenti a vérnyomást.

Tóparton ma váratlan vendég érkezett. Saját készítésű bajai halászlével, rántott ponttyal, gombával, saját kormin borral és kávéval kínáltuk. Tisztességgel fogyasztott. Igaz lassan ment az étkezése (mi már ebéd után voltunk), mert közben szóval tartott bennünket. Konfabulált. Köznapian fogalmazva össze-vissza beszélt. ennél sajnos többről van szó. Vágyait és álmait tényként adta elő a múltból. A jövőbe vetítve is olyan terveket fogalmazott meg, amelyekről tudjuk, mert ismerjük múltját, hogy soha nem valósít meg. Ez a viselkedés és beszédmód a szakemberek szerint a konfabuláció. Az illúziókban való hit. Az álmok, vágyak, valóság összekeverése, bizonyos homlok lebenyi elváltozás, lelki zúzódások, erősen kifejlődött és túltengő sóvárgás, irigység, kisebbségi érzés, nagyra vágyás miatt formálódik ki a jelenség. Sok apró növésű egyszerű és hatalomba jutott ember ember, Napóleontól Rákosin át, a maiakig mutat konfabulációs tüneteket. Túlnagyítják, vagy elbagatelizálják az eseményeket, a múltban lévő ténybeli szerepüket keverik vágyaikkal, álmaikkal, ahogy a jövőt is sokszor kancsalul festik elénk. Az illuzionistáknak a katasztrófák, haváriák, társadalmi jelenségek értékes táptalajt biztosítanak. Ilyenkor, ilyen helyen élnek igazán, ott akarnak lenni a turbulens körülmények között, s még fokozzák is a turbulenciát, nem számítanak a következmények, csak ők láthatók, hallhatók legyenek. A vendég megjelenésének hatására, aki egyébként teljesen más lelki alkatú felmenőim pontosan metszett vonásait viseli, mély szomorkás fájdalmat érezek. Miért? Mert tudom, sérült, talán beteg, tudjuk évtizedek óta álom világában él (vergődik). Járja a világot, mindig új, egy napos színpadot (buszt, vonatot, árvízi helyszínt, katasztrófa sulytotta övezetet, vásárt, fesztivált) keres magának színjátékához, mert saját családját, környezetét, lakóhelyét már régen kimerítette.

Tóparton az őszi szeon szolgáltatása a hal és a gomba. Több ezer ember fogyaszt halat a tóparton. Az emberek sorba állnak a sülthalért, halászléért, rétesért. Ropogós keszeg, testes ponty, derekas harcsa serceg az olajban. Szelet kenyér és pohár bor. Meggyes, almás rétes mákkal, túrósrétes vaniliával. Sokan nézik a hal válogatást, a zöld egyenköpenybe, csizmába és sapkába bújtatott halászokat. A tóparti forgatag előtt egy közeli kaukkfüves sport repülőtérre mentünk gombászni, konkrét céllal. Lilatönkű pereszkét kerestünk és találtunk. Ideálisnak tűnik az idő számukra. Hétfőn nagy eső volt, nincs még fagyponta latt a hűmérséklet, a gyep állapota is jó. Formás példányokat szedtünk vasárnapi rántott gombának, a maradékot fagyasztjuk a szakkönyv tanácsának megfeleően. Néhány illatos pereszkét, náhány szkfűgombát találtunk a kirándulás során és két karbolszagú csiperkét, ez utóbbi fogysztásra nem javasolt.

Tópartról egy 542 hektáron gazdálkodó fejér megyei ökofarmra, nép főiskolai bázisra vitt az utam. Miért? Természetvédelem és a mezőgazdaság kapcsolatának tartalmi megbeszélésre hívtak össze embereket: mi a helyzet az élővilág, természeti erőforrások(víz, talaj) megvóvásval mezőgazdasági területekn? Milyen a szabályozás és ösztönzés, milyen az ellenőrzés? Mezőföldön, az ország egyik legjobb talajadottságú területén a nagyüzemi mezőgazdálkodási termelés és az új óriási földbirtokosi rendszerek mindent felfalnak. Megtudtuk tízezer hektáros külföldi és hazai befektetői birtokok alakultak ki az elmúlt évtizedekben. A külföldiek természetesen nem viszik el a földet, az ott marad, de a környék lakóinak az ottani gazdlkodási rendszerhez, termeléshez semmi közük. Monstrum gépek néhány alkalmazottal megművelik a földet, a termény EU tárolókba, raktárakba kerül és akár sok ezer kilóméterrel arréb kerül értékesítésre, felhasználásra. Mi meg vásároljuk a barzil csirék. A 542 hektáros kis biogazdaság oázis kis sziget az agrársivatagban. Szószerint is mert egy kis tavacska, park, liget is van a gazdaság bejáratánál. Borzas macskamenta, bagolyfű, törpemandula és törpe nőszirom, karvaly poszáta, mezei pacsirata? A Mezőföld felszántott rónáinak peremére szorulva most tűnik el végleg a magyr élővilág fajkészletéből. Biodiverzitás. Mi ez? Ez egy mosópor? Sokan így gondolják.